Lényeges különbség van a bizonyítási kötelezettség terén a jótállás és a szavatosság között:
JÓTÁLLÁS esetén (kötelező jótállás új tartós fogyasztási cikkekre vonatkozik elsődlegesen, mint pl. műszaki cikkek) – a jótállás teljes időtartama alatt (minimum 1 év) – a jótállásra kötelezett (az eladó) csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után (tehát például a vevő általi nem rendeltetésszerű használat miatt) keletkezett. Használt termékre a jótállási kötelezettség nem vonatkozik.
Ezzel szemben a SZAVATOSSÁG körében fő szabály szerint a vásárló köteles bizonyítani „igazát”, vagyis azt, hogy a hiba oka már a vásárláskor megvolt a termékben és a hibát nem a vevői rendeltetésellenes használat okozta. A fogyasztót megillető kellékszavatossági igény a teljesítés időpontjától számított 2 év alatt évül el.
Szavatosságnál azonban fontos, a fogyasztói szerződésekre irányadó – és a fő szabály alól kivételt képező – szabály, miszerint a teljesítéstől számított 6 hónapon belül felismert hiba esetén vélelmezni kell (úgy kell tekinteni), hogy a hiba oka már a tejesítés időpontjában is megvolt. Ennek értelmében a Ptk. 6:158. §-a alapján fogyasztói szerződések esetén az első hat hónapban jelentkező kellékhiány miatti felelősség alól az eladó fél csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az eladáskor a termék hibátlan volt, tehát a hiba oka a teljesítés után, a termék nem rendeltetésszerű használata miatt keletkezett.
Tehát a jótállás teljes időtartama és a szavatossági idő első 6 hónapja alatt egyaránt a kötelezettet (az eladót) terheli a bizonyítás, azaz csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.